Hol volt, hol nem volt....

És kijutottunk!!! =)
Picit féltem a repüléstől, főleg amikor megláttam a gépet amire felszálltunk, de végülis inkább izgalmas volt, mintsem félelmetes=) Egyik oldalamon Csabi ült, a másikon (az ablak mellett!) egy nyugger... Ő gondolom nem először repült, mert láthatóan nem érdekelte az egész, rejtvényt fejtett... Miután leszállt a gép, és leözönlöttek a magyarok, még teljesen otthon éreztük magunkat. Felvettük a poggyászunkat, még buszoztunk a centraal-ig, aztán vonatra szálltunk, amivel még 2 órát suhantunk Alkmaar-ig. Út közben egyre inkább elfogyott a magyar szó, és harákoló holland vette át a helyét, meg az állandó szipogásuk. Állítólag a sós levegőtől... Csabi már elég jól szipog, kezd asszimilálódni=)
Nekem meg stabilan fáj a torkom... Vagyis nap közben jobb, reggel és este elviselhetetlen=(
Az első, amit észrevettünk, hogy a holland lányok szépek, szőkék, magasak, csizmában járnak, és olyanok a lábaik, mint két korinthoszi oszlop. Minden nap szerelmesek leszünk néhányba. A második a várva várt bringa... Ezt nem lehet leírni, ezt meg kell tapasztalni! Eleinte féltem a bringaúttól, mert Magyarországon rossz minőségűek, hülyén kivitelezettek, nem összefüggőek, alsóbbrendűek minden keresztirányú forgalommal szemben, szóval egyszerűen használhatatlanok, de itt minden szépen működik, mindenki türelmes, csenget, mosolyog, és fiataltól az idősekig minden korosztály teker! Még azok a szép lányok is, akikről már esett szó... Van is baj a sok nézelődésből, úgy megyünk végig az utcán, mint kutya a hentesnél. Mondjuk kölcsönös a bámulás, mert rólunk meg lerí, hogy külföldiek vagyunk: a bringás sapka, dzseki, napszemüveg, stb. itt nem menő. Szinte mindenkinek rozsdás, lepukkant, innen-onnan összeszedett csotrogánya van, égig érő stucnival, nem is egyenesen ülnek a bringán, már-már hátradőlve!

Két nap alatt mi is szert tettünk két lepukkant drótszamárra, a Csabiéba első kereket kellett szerválni, meg egy nyerget, az enyém balesetes lehetett, akkora krumpli volt a hátsó kerékben, hogy át kellett fűznöm az agyat egy másik felnibe, valamint hiányzott a hátsó lánckerékből 4 fog=) Ma végre összeállt mindkét szépség, úgyhogy lementünk a tengerhez. Kb. 10km-t ír a googli map, de a bringaút kacskaringós, úgyhogy valamivel többet mentünk, zsír volt! Elkezdtem számolni, hogy hány pasi hány csaj teker, 15-5-nél abba is hagytam... Nem találnátok ki, úgyhogy elmondom, hogy a lányok nyertek. Imádjuk ezt  helyet!!!

Minden nap eltévedünk a városban, úgyhogy mármár kezdjük megismerni, lassan a fontosabb élelmiszereket is felismerjük, pl. a tejföl valami créme fraiché, gondolom buznyák franciából, ma meg az ecet okozott némi fejtörést, azt azijn-nak keresztelték.
Kezdünk tárgyakat halmozni magunk köré, már van saját étkészletünk, serpenyőnk, vágódeszkánk, fregolink... A legtöbb secondhand szerzemény, két nagyon jó ócskás van a környéken, igazi kincsesbányák!
Ja és már kinéztünk egy szekrényt, azt sajnos se gyalog, se bringával nem tudnánk elhozni, de 5 helyi valutáért házhoz szállítják. Végre nem bőröndből fogunk öltözni, most úgy néz ki a szoba, mint egy menekülttábor...
Meg persze van Coffeshop, csatornák, piroslámpás "negyed"(utca), tulipán, péntekenként sajtpiac... Majd lehet, hogy azokról is írok, de most leköt minket a bringázás, az "olcsónjót" cuccok beszerzése, és persze a viking lányok!
Az utóbbival kapcsolatban van is egy elég jó párbeszédsablonunk:
"Odanézz, láttad? Persze hogy láttam, tejóég!!! Megint szerelmes lettem! Énis! Vigyázz, nekemjössz!"