Fáradtság...

Nem akarok terjengős lenni ma, mert álmon halok, inkább képeket teszek fel meg némi infót hozzájuk=)
Szerencsénk volt megint: Találtunk Bergenben egy "kincsesbányát"=), amiből kiástunk egy fúrógépet, egy köszörűt, egy pár fapapucsot, egy szerszámos ládát teli szerszámmal, egy bontatlan doboz epoxit... meg még egy csomó mindent=))) A főnök eddig a Pepén mulatott, hogy mindig újít valamit a kidobott cuccok közül, és megkérdezte, hogy mi magyarul a szemét, meg az a vak állat, ami a földet túrja, és elkeresztelte a Pepét szemétvakondnak=) ...Amit ő úgy mond, hogy Számí-vákúúú=))) Most már mi is igazi számí-vákúúú-k vagyunk=P

Délután letekertünk Zaandaam-on át Amsterdamba, ahol találkoztunk Csabi egyik barátjával, Gáborral, aki bár nem rég van kint, készséggel vállalta az idegenvezető szerepét... Jártunk a házban is, ahol többedmagával lakik, INGYEN! ...Mondjuk olyan is a hely=) A lépcső meg olyan meredek, hogy én létrát tettem volna oda inkább. Két(vagy több) sör után oda feljutni.... Kemény. Két jelentősebb dolgot emelnék ki az amsterdami forgatagból: Az egyik, amikor Gábor nem bírta tovább és dobott egy sárgát az egyik sikátorban, és a szemben lévő épület második emeletéről egy fószer nyakon öntötte egy tál vízzel, néhány (keresetlen) holland szó 
kíséretében=))) Itt rend van, és nem a politikusok tartják fenn, hanem a hétköznapi emberek odafigyelnek rá, hogy ne piszkítsanak saját
maguk alá! Magyarországon azt hiszem nem emberek élnek!
A másik történet az volt, hogy egy valószínűleg totál-csuma kész feka beleesett az egyik csatornába!
Kihúzták egy csónakra, valamennyit kalimpált, de valószínűleg nem józanodott ki kellően a hideg víztől, mert pár perc múlva elvitték a mentők... Sokáig vártunk egyébként valami hasonló szituációra, mert az nem igaz, hogy minden tele van csatornákkal, korlát sehol, és soha nem esik bele senki?! Most ilyet is
láttunk végre=)
Találkoztunk magyar riksásokkal, Csabi kipróbálta az egyikük gépét. Meg is puszilt egy kukát az egyik hátsó kerékkel=) Miután nagy nehezen elindultunk volna haza, már csak egy problémát kellett megoldanunk: Akkor indulhatunk... Hol is tettük le a bringákat??? ...És egyáltalán hol vagyunk?!=) Azért viszonylag kevés próbálkozásból visszajutottunk, elbúcsúztunk, és felszálltunk az utolsó alkmaari vonatra bringástul, sültkrumplistul, álmostul, fáradtostul...
Éjjel fél 11-kor szálltunk le, Csabi itthon az utolsó erejével még lezuhanyzott, aztán beesett az ágyba, én meg még másfél órát Skype-oltam=) Ez rá is nyomta a bélyegét a mai napomra =( ...Mondjuk a Csabi se volt sokkal fittebb=)


És most jöjjön egy szomorú/vidám(mindenki döntse el maga) bejelentés:
Júliusban itthagyom Hollandiát és hazajövök... A Csabi még nem döntötte el, valószínűleg ő is jön, ha nem is ilyen hamar, de neki nehezebb dolga van, mert jó itt, kezdünk egyre több melót szerezni, csakúgy, mint barátokat, és úgy néz ki még mindig sok izgalmat tartogat ez az ország.
Nekem viszont egyszerű volt döntenem, mert megismertem valakit, akiről szívesen áradozhatnék, de ez a blog nem arról szól, szóval csak annyit mondok, hogy érte úgy érzem érdemes mindent eldobni és hazamenni...=)
Júniusban mosogatunk minden nap délutántól-estig/éjjelig, és első körben megpróbáljuk az eddigi melók mellett csinálni, ami durva lesz, úgyhogy elképzelhető, hogy nem lesz blog, vagy csak nagyon ritkán fogok írni, de jól vagyunk, és nincs semmi bajunk, ne aggódjatok!=)